Telefonhírmondó

        A világ első hírközlő stúdiója és adója, Puskás Tivadar találmánya, a Telefonhírmondó Lukács Béla miniszter szóbeli engedélyével 1893. Február 15.- én, kezdte működését Budapesten, a Magyar utca 6. számú lakóházban. A budapesti távbeszélő előfizető (2571 állomás)- különdíj ellenében (1,5 Ft/ hó)- kérhették a telefonközpontokon keresztül a hangos újság kapcsolását. Az önálló hálózat kiépítése már megindult, de Puskás Tivadar váratlan haláláig, 1893. Március 16-ig a Telefonhírmondó központját mintegy 70km huzalhossza, alig másfélszáz előfizetővel kötötte össze. A hírmondót és szabadalmát öröklő Puskás Albert nem volt sikerese sem az engedélyeztetés, sem a fejlesztés ügyeiben, 1894. Őszén a Telefonhírmondót, szabadalom jogával eladta Popper István mérnöknek, aki Puskás Tivadar méltó utódjának bizonyult. 1892. 29.- én, megalakította Telefonhírmondó Részvénytársaságot. Előteremtette a fejlesztésekhez szükséges tőkét. Kiépítette az önálló vezetékrendszer, amelynek fő áramkörei hurokrendszert alkotva, egy- egy városrészben 2-300 előfizetői állomást szolgáltak ki. A Telefonhírmondó központját átköltöztette a Kerepesi (ma Rákóczi) út 22. Számú bérházba. Az előfizetők száma 1892-ben 700 fő volt, 1895-ben már 4915. A hálózat hossza 115 kilométerről 271kilóméterre nőtt. A hírmondó műszaki vezetője a kiváló elektromérnök Szvetics Emil volt. A szerkesztőségi munkát Virág Béla hírlapíró, a kereskedelmi teendőket Horváth Géza végezte. A művészi osztály Polgár Géza vezette Zilahy Gyula zeneigazgatóval. A Telefonhírmondó indulásától kezdve klasszikus közszolgálati intézmény volt. Adásideje 9 órától 21.30 óráig tartott, óránként friss híreket adott, országgyűlési tudósításokat, tőzsde- és időjárás jelentéseket, közegészségügyi tudnivalókat közölt. Ismertették a napilapok vezércikkeit, a színházi és zenei élet eseményeit. 1894.-től Popper István a zenei műveltség terjesztésére délutánonként házi hangversenyeket, esténként operaházi és színházi közvetítéseket szervezett. 1911- be a Telefonhírmondó óraüzemmel bővült. Központjából naponta háromszor automatikusan szabályozták a főváros pontos időt mutató köztéri óráit. Az első világháborút követő forradalom, majd a megszállás idején a hálózat leromlott. Előfizetői mélypontját 1916-ban érte 3197 előfizetőkkel. 1923-ban Popper István saját részvényeit eladta a Kozma Miklós, vezette magyar Távirati Irodának. 1924-ben felújították a hálózatot és a központ berendezéseit. Vezetője Szőts Ernő, huszár-alezredes lett, aki-akárcsak egykor Puskás Ferenc-a katonai pályáról lépett a részvénytársaság szolgálatába. A műsorszórás sokszínűsége kétségtelenné tette, hogy a Telefonhírmondó Rt. jó eséllyel pályázhat a hamarosan meginduló Magyar Rádió műsorszolgáltatásának ellátására. 1925. novemberében a részvénytársaság elnyerte a műsorszolgáltatás koncesszióját. A Magyar kir. Posta műszaki főigazgatója, Paskay Bernát és a már említett Szvetics Emil vezetésével a Telefonhírmondó helyiségében kiépült a rádióstúdió, ahonnan 1925. december 1.-jén megindult a Magyar Rádió adása. Az első üdvözlő beszédek között Demény Károly posta vezérigazgató magyar, francia és angol nyelveken szólva, említést tett a folytonosságról. ’’ A magyar Rádióhírmondó budapesti adó állomása, mint a magyar találmányú fémvezetékes Telefon Hírmondó utódja, nagynevű elődjének modern stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar kir. posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben. Ezzel bevonult a magyar művelődés rendszerébe egy új, jelentős tényező, amely nagy feladatokra hivatott.’’ 1926. január 12.- én Kozma Miklós elnök-igazgató megalakította a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaságot. A rádió műsorait párhuzamosan közvetítő telefonhírmondó fejlődése újabb lendületet kapott. Olcsóbb volt, mint a költséges rádió- vevőkészülék beszerzése és jobb vételt biztosított, mint a házi gyártású detektoros rádiók. A mérsékelt árú néprádiók megjelenéséig (1939) előfizetőinek száma megközelítette a kilencezret. Történet-mint annyi másé-a második világháborúval ért véget. Teljesen tönkrement hálózatát, berendezéseit már nem építették újjá. A Telefonhírmondó azonban megmaradt-Jókai szavaival élve-a magyar távközlés legelmésebb találmányának.